Hadrian goes online – Die Sammlung der römischen Münzen Kaiser Hadrians im Kunsthistorischen Museum Wien und ihre Digitalisierung

Julia Sophia HANELT

Mit über 2.800 Exemplaren stellt die Sammlung der reichsrömischen Münzen des Kaisers Hadrian (117–138) im Kunsthistorischen Museum die größte öffentliche Sammlung ihrer Art dar und ist damit auch den renommierten Kollektionen aus Berlin, London, New York und Paris überlegen. Zudem zeugt die Sammlung vor allem von einer hohen Qualität bezüglich der Seltenheit und dem Erhalt der Münzen.

Bereits 1875 umfasste die Wiener Sammlung rund 1.400 Gepräge. Mit dem Nachlass Ernst Herzfelders (1865–1923) gelangten etwa 900 weitere hadrianische Gepräge an das Kunsthistorische Museum. Mit dem im Jahre 1966 in Erla gehobenen Schatzfund konnten noch einmal 214 weitere Stücke in die Sammlung inkludiert werden. Des Weiteren sind 80 zeitgenössische Fälschungen zu addieren.

Die derzeitige Neuauflage des zweiten, Hadrian betreffenden Bandes „The Roman Imperial Coinage” soll zudem mehrere hunderte Exemplare der Wiener Sammlung abbilden. Deshalb war eine systematische Digitalisierung erforderlich, die durch das Projekt „Hadrian goes online” umgesetzt wurde. Gleichzeitig kann dadurch die einzigartige Sammlung im interaktiven Katalog des Wiener Münzkabinetts (http://www.ikmk.at/) der Öffentlichkeit zur freien Verfügung gestellt werden.

Das Projekt soll in dem Vortrag vorgestellt werden. Hierbei wird ein kurzer Überblick über die Sammlungsgeschichte gegeben und die Arbeitsweise der Digitalisierung veranschaulicht. In einem weiteren Teil sollen neue wissenschaftliche Erkenntnisse des Projekts, wie etwa eine bisher unbekannte Averslegendenform, hervorgehoben und zudem Korrekturmöglichkeiten für „The Roman Imperial Coinage II” angeboten werden.

 

Ménfőcsanak római érmei. Győr-Ménfőcsanak Szélesföldek/Eperföldek éremanyagának vizsgálata

NÉMETH Roland

Szakdolgozatom témája volt a győr-ménfőcsanaki éremanyag elemzése. A vizsgált érmék kapcsán fontos kiemelni, hogy Ménfőcsanak Szélesföldek/Eperföldek lelőhelyen egy fémkeresős kutatás keretében kerültek elő, amelyet Ilon Gábor vezetett. A lelőhely az őskortól egészen az újkorig mindig lakott volt. Először a lelőhelyen végzett kutatásokat igyekszem bemutatni, röviden ismertetve a területen előkerült régészeti leletanyag korok szerinti megoszlását. Ezt követően részletesebben betekintek a római kor gazdasági, illetve kereskedelemi kapcsolataiba, a limes szerepébe, a közeli Arrabona-hoz való viszonyába. Ezek után következik az érmek elemzése, időrendi, illetve verdék szerinti megoszlásuk ismertetésére, majd pedig az éremanyag összehasonlítása különböző szempontok alapján. A Redő Ferenc által elkészített Katalógusban a biztosan meghatározható legkorábbi érme egy Kr.e. 111–110 közé datálható ezüst dénár, a legkésőbbi pedig egy 1927-es magyar fillér. Összesen 1627 érmét számlál a 2010–11-es fémkeresős kutatás során előkerült leletanyag, ebből 1466 db római korra keltezhető érem képezi a vizsgálódásom alapját.

 

Solidi imitations of Roman coins – Some thoughts about origin and function(s)

Marjanko PILEKIĆ

I am studying the imitations of Roman coins from „the Central European barbaricum” – north of the Danube between the Vienna Basin in the west and the Carpathians in the east – between the 4th and 6th centuries A.D., with a focus on imitations in gold and silver. These are objects that in most cases look very different from the original templates. As a rule, stylistic differences are noticeable in the depictions or, for example, in the coin legends. The fact that many imitations were easily recognisable as such, through more or less conscious and obvious stylistic and iconographic deviations, can be an argument why the pieces do not appear to have been produced with fraudulent intent. The majority of these imitations were directly removed from monetary circulation by piercing or looping– or in some cases produced in this way – and thus never went into monetary circulation, suggesting that these pieces took on a whole new meaning. Comparable to the jewellery, these coins could be worn on the body, on clothing as part of the costume or as decoration on weapons and equipment, whereby the possible symbolic significance for the wearer or wearers and the effect on the outside should not be underestimated. For in almost all cases the holes or loops have been set in such a way that the front, and thus the portrait of the Roman emperor, was displayed. Such imitations of Roman coins, which were presumably produced by the developing elites right across the north of the Roman frontier and used by them to demonstrate their status provide an insight of this cultural meeting, a synthesis of Roman and indigenous societies. In my contribution I would like to present first theories about the origin and function of this numismatic phenomenon.

 

Römische Münzen in antiken Gräbern des Burgenlandes

Emmerich SZABO

Im Rahmen meiner Masterarbeit über sämtliche Grabmünzen des Burgenlandes wurden auch die Funde der neuesten Grabungen der Jahre 2012–2014 bearbeitet. Im Zuge von Straßenarbeiten waren dabei zwei römische Friedhöfe gefunden worden: in Schützen am Gebirge mit zwei Münzgräbern und in Unterloisdorf mit insgesamt 40 Münzen, wobei dieses Gräberfeld in mehrerer Hinsicht interessant ist:

- durch eine hohe Zahl an Münzgräbern;

- durch die Vielfalt der sekundären Verwendung von Münzen: Talisman-Münze, Barschaften ganzer Geldbörse, Schmuckmünze;

- seltene Drittelsiliqua als Schmuckmünze;

- Münze als Träger organischen Stoffes.

Ein weiteres seltenes numismatisches Phänomen, welches in diesem Gräberfeld zu beobachten ist, sind zusammenkorridierte Geldpakete – Follespakete – die auf eine beigegebene Barschaft hinweisen. Für den Numismatiker ist die Zusammensetzung solcher Münzstapel interessant, um zu sehen, welches Alt- und Neugeld gleichzeitig im Umlauf war bzw. welches alte Geld im Alltag in Verwendung stand.

 

Small change in the Roman provincial world. Bronze denominations in Pergamum conventus between 96 and 138 AD

Barbara ZAJAC

The Province of Asia was one of the most important within the Roman Empire, divided into smaller administrative units, called conventus. During the reign of Nerva, Trajan and Hadrian (96–138 AD) in Asia, it was possible to distinguish 14 conventi. We register the largest amount of coins in conventus of Pergamum (25%) and Sardis (20%). A significant change in the monetary system of the province took place during the rule of Flavian. One of the characteristic features of the bronze coinage of this period is the lack of marks of value (except Chios, Cyme, Rhodes, possibly Alexandria). Probably the main indicator of the value of coins were their diameter and type of image. Reflecting the individual values can be used for issues from Chios, which had denomination names, but they are pseudo-autonomous coins, hence the precise chronology is problematic. With a more accurate comparison of the monetary system in the province, similarities between individual denominations and types can be noticed, but their diversity is still visible. It can also be noted that during the reign of Hadrian a larger denomination (35–40 mm) was introduced. The weight of some units is also greater. In conventus of Pergamum you can register a large nominal variety. Probably similar monetary systems can also be seen in Ephesus and Smyrna, as in Pergamum, however, a more detailed analysis of individual units should be made.

 

The Hungarian Gold Coin in the Medieval Moldavia

Monica DEJAN

In the beginning of the 15th century, a new name of coin appeared in the Moldavian medieval documents: „Hungarian gold coins”. The first mention of this coin was in a document from 1421, when Alexandru, the prince of Moldavia between 1400 and 1431, gave to his former wife a dowry of 600 Hungarian gold coins which will be paid as long as she will live. It was a large sum of money, but his former wife, Rimgaila, was the sister of the king of Poland.

During the Middle Ages, the rulers of Moldavia issued their own silver coins, but most of them were made from a low quality precious metal. Obvious, the important transactions, like land purchases or princely donations, the payment was made in gold: Venetian ducats or Hungarian florins. In the same time, in the documents we cannot find if the payment was made in real coins or it was a standard form. 

A gold coin wasn’t a common presence in every day life and the only owners of these precious objects were the prince and his family, the noblemen and the high priests. Some coins which arrived in Moldavia were used to make jewerly or to gild religious objects, but some have survived till today and have been discovered in the territory of Moldavia in the last 50 years.

 

„Búcsújárás, pénzpazarlás” – a pápai piactér pénzforgalma az éremleletek tükrében

GÁLVÖLGYI Orsolya

A mai Pápa belvárosában 2010 folyamán kezdődtek meg a rehabilitációs munkálatok, azon belül is a Fő tér felújítása, aminek köszönhetően a település eddigi legnagyobb ásatássorozata vette kezdetét a tervezett jégpálya és a közműnyomvonalak által érintett területeken. Az építkezéseket megelőző feltárások első szakaszban Szvath Márton, majd 2011-től Mordovin Maxim vezetésével folytak. A két ütemben végzett megelőző régészeti feltárásnak köszönhetően megtalálták a település eddigi legnagyobb összefüggő Árpád-kori településrészletét és a késő Árpád-kori objektumok tervszerű feltöltését követően kialakított városias jellegű piacteret. A maga nemében egyedülálló lelőhelyen hatalmas leletmennyiségre tettek szert a feltárók, amely megközelítőleg 730 darab pénzérmét is magában foglal. Ezek az érmék képezik mesterképzéses szakdolgozati anyagomat. Elsődlegesen a piactér pénzforgalmának megértését tűztem ki célul a numizmatikai leletanyag segítségével, ami kiváltképp azért izgalmas, mert Pápa mezőváros bizonyíthatóan kiváltságos helyzetben lévő település volt, amely élénk kereskedelmi kapcsolatokkal is rendelkezett jelentős birtokközponti és egyházi szerepkörén túl. A lelőhelyről a pénzek mellett egyéb pénzgazdálkodáshoz és kereskedelemhez köthető leletek is előkerültek, mint például a különböző mérlegsúlyok, amelyek feldolgozása szintén szakdolgozatom részét képezi. Előadásomban a kutatásom jelenlegi állását és eredményeit kívánom bemutatni.

 

Circulation of European coins in the Bulgarian lands (13th – 14th centuries)

Nevyan MITEV

During the period between 13th and 14th centuries the Bulgarian Tsardom was one of the most powerful countries in Southeastern Europe. Today we’re discovering huge number of coins dated to that period. In their majority, those are specimens from Byzantine and Bulgarian emissions. Less numerous are coins originating from Central and Western Medieval Europe – Venetian, French, Hungarian, German amongst others. The aim of this study is to present those European coins from the 13th – 14th century period, found in now-days Bulgaria. Making a comparison show the part and the role of these emissions in the local market and monetary system and also could help the research about the trade connections between the Bulgarian Tsardom and the European countries in that period.

 

A fohreggi dénárlelet – Megfigyelések Szapolyai János dénárjairól

ÉLŐ Katalin

A fohreggi (Alsó-Ausztria) magyar dénárleletben (záró évszám: 1533) található 13 darab Szapolyai-dénáron két érdekességet figyelhetünk meg. Már önmagában a tény is meglehetősen szokatlan, hogy Ausztria területén ilyen érmék előfordulnak (hiszen ezek 1529-ben betiltásra kerültek), ám emellett további két érdekességet is megfigyelhetünk az érmék alaposabb vizsgálata során. Az egyik – a titulatúra szövegének változtatása – még a verdében történt, és feltehetően a korszak zavaros viszonyainak eredménye; ezekben az években (1531 és 1532) ugyanis Körmöcbányáért váltakozó sikerű harcok folytak a két király között. A másik – a Szapolyai címer változatos megrongálása – azonban valószínűleg az érmék egykori tulajdonosainak műve, és a Szapolyai-dénárok forgalmának betiltásához lehet köze. Előadásomban a leletanyag ismertetését követően az ezekhez az érdekességekhez kapcsolódó megfigyeléseimet és következtetéseimet szeretném megosztani.

 

Az érem- és kincsleletek horizontja a mohácsi vésztől a törökök kivonulásáig

NAGY Balázs

Előadásom témája doktori munkám egy szegmense, amely során a numizmatika eszközeivel kívánom vizsgálni az 1526. augusztus 29. és október 22. közötti időszak történéseit. A már elvégzett numizmatikai elemzésekből egyértelműen kiderül, hogy a pusztítással járó események minden esetben lelethorizontot hagynak maguk mögött. Példaként említhetjük az 1241–42. évi tatárjárást, a 15 éves háborút, avagy az esetünkben vizsgált 1526. év szűk három hónapjában történt török támadásokat.

Egy lelethorizont azonosításához nélkülözhetetlen a korszak pénztörténetének, pénzreformjának az ismerete, valamint a leletegyüttesek numizmatikai elemzése során meg kell találni azokat a jellegzetességeket, melyek összekötik őket. Ez idáig 19 leletegyüttest sikerült biztosan a vizsgált időszakhoz kötni, köztük 16 éremleletet és 3 kincsleletet. Bár a leletegyüttesek nagy része már leletkataszterekből és szakirodalomi közlésekből megismerhető, az utóbbi évek célirányos terepi kutatásainak köszönhetően számos újabbnak is örvendhetünk.

A numizmatikai módszertani elemzések szerteágazó lehetőségei közül csak néhányat említve: a leletegyüttesek záródási idejének ismeretében fogom vizsgálni és összehasonlítani azok összetételét, valamint az eddigi eredmények alapján magyarázatot kívánok szolgáltatni a korai záródású éremleletek meglétének okára. Végezetül a lelethorizonthoz tartozó érem- és kincsleletek lelőhelyeit az 1526. évi okleveles források adataiból ismert török támadások helyszíneivel fogom összevetni. Így az anyagi kultúra elemeinek felhasználásával egy eddig nem vizsgált aspektusából követhetjük nyomon a török hadmozdulatokat.

 

Adatok a magyar–lengyel pénzforgalmi kapcsolatokhoz a 16. században

NAGY Zsolt

A magyar–lengyel kapcsolatok több évszázados történetében kiemelkedő időszak a magyar kora újkor, a 16–17. század. A pénzforgalomra ez különösképp igaz. Nem véletlenül kutatott terület évtizedek óta. A mai Északkelet-Magyarország és a Kelet-Felvidék volt ennek a legnagyobb központja, ahol a korabeli éremkincsek ugyan eltérő arányban, de szignifikáns mértékben tartalmaznak lengyel pénzeket. Ez túlszárnyalja azon időszakokét is, amikor a két királyság perszonálunióban élt. Előadásomban jórészt a 16. századra keltezhető néhány éremkincs (Mezőkövesd, Büttös, Szendrő és Kunmadaras), illetve a történeti források segítségével próbálom megvilágítani a lengyel pénz elterjedésének és forgalmának hátterét, illetve okait. Az előadás során arra teszek kísérletet, hogy a Huszár Lajos által felvázolt történeti, illetve a Gedai István nyomán meglévő statisztikai rendszert az újabb szempontok és leletek tükrében közös platformra hozzam. Munkám legfontosabb kérdése: Mennyire volt folyamatos és egységes a lengyel pénzek beáramlása a Mohács utáni Magyarországon? Korszakolható-e tovább ez a két évszázad; ha igen, milyen jellemzők alapján és hogyan?

 

Kora újkori numizmatikai források egy alföldi mezővárosi gyülekezetből

Dr. SZÉKELY Gábor

A kora újkori pénzforgalom és pénzhasználat történetéről értékes forrásokat őriznek az egyházi levéltárak, így a Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára. Az iratok többnyire a gyülekezet gazdálkodása kapcsán említenek különböző pénznemeket, így az egyházközség bevételeit és kiadásait rögzítő számadáskönyvekben, de a lelkészek juttatásait rögzítő díjlevelek és az egyházközségnél fennmaradt végrendeletek is jelölnek készpénzes tételeket. Ezek a dokumentumok Kecskemét kereskedelmi szerepénél fogva egyidejűleg többféle, különböző eredetű pénz jelenlétéről tanúskodnak. Az általam vizsgált iratok a 17. század végén és a 18. században keletkeztek, köztük olyan különleges dokumentumok, mint a kecskeméti református templom építéséhez Konstantinápolyban fölvett kölcsönről szóló szerződés.

 

A tallérforgalom Somogy megyében

VARGA Máté

Magyarországon a legkorábbi tallérok a Somogy megyei bolhói leletben kerültek elő, amely 1544-ben záródik. Ebben 1543-ban és 1544-ben kibocsátott külföldi tallérok vannak (Kaufbeuern, Donauwörth, Stolberg). Ha a Somogy megyei tallérok forgalmát akarjuk vizsgálni, akkor elsősorban az éremleleteket tudjuk áttekinteni, mivel az írott források feldolgozása nem történt még meg. A kora újkor időszakából (1526–1697) közel 60 darab zárt éremleletet, valamint néhány szórvány érmét vonhatunk be a vizsgálatba. A 60 éremlelet majdnem fele, 25 lelet tartalmaz – legalább részben – tallérokat. 10 leletben kizárólag tallérok, míg 15 leletben tallérok mellett más érméket is találunk. A kizárólag tallérokat tartalmazó leletekben 5 és 54 darab között változik a tallérok száma. A Somogy megyei leletek földbe kerülését vagy földben maradását a legtöbb esetben valamilyen hadi eseményhez tudjuk kötni. Ez alapján négy nagyobb csoportra tudjuk osztani a leleteket: (1.) Somogy megye török uralom alá kerülése; (2.) a 15 éves háború időszaka; (3.) a Habsburg–török háború; (4.) a török kiűzése-Somogy megye felszabadítása. A tallérleletek közül darabszámban kiemelkedő az egyaránt 54 darabos csökölyi és drávatamási lelet, amelyekben többnyire osztrák tartományok veretei voltak (88% és 61%). Emellett kisebb számban német, svájci, salzburgi, németalföldi, cseh, lengyel és spanyol tallérokat találunk bennük, illetve a drávatamási leletben a viszonylag ritkának számító magyar tallérok is előfordulnak. A külföldi tallérok több úton is eljuthattak a Kárpát-medencébe. Az egyik a nagyarányú exportált marha és gabona ellenértékeként kapott tallérok, a másik a Duna mentén való kereskedés. A törökkel szembeni háborúk idején a katonák ebben is kaphatták zsoldjukat, illetve külföldi zsoldosok is szolgáltak itt, valamint a török elleni háborúk pénzsegélye, az ún. Türkenhilfe vagy Reichshilfe is részben ebben érkezett. A tallérok fentebb említett lehetséges idekerülési útjai közül a megyében kiemelt szerepe lehetett a nyugati, délnyugati irányba tartó marhakereskedelemnek. A Somogy megyei leletek ismertetésén túl röviden szeretnénk kitérni a jelentősebb dél-dunántúli leletekre is.

 

A Forinttól a Koronáig – Ferenc József a magyar feliratú pénzeken

DÁVID Benjámin

Ferenc József hosszú uralkodása alatt számos változáson esett át a Birodalom gazdasága. Ezen gazdasági változások között kell megemlítenünk a Birodalom pénzein történő változásokat is. Az 1867-es kiegyezést követően a Monarchián belül kettős pénzverés folyt az Osztrák–Magyar Bank keretein belül, az államjegyeket pedig a közös központi pénztár bocsátotta ki. Meg kell említeni, hogy 1867-től a Magyarországon vert pénzek felirata végleg magyar nyelvű lett. 1892-től vezették be az aranyalapú korona-valutát, amelynek megjelenése a magyar pénzveréstörténet tallérperiódusának végét jelentette. Az Osztrák–Magyar Monarchia fölbomlását követően az újonnan létrejövőt utódállamok mindegyikének területén forgalomban voltak a Monarchia bankjegyei. Ezeket a bankjegyeket mindegyik állam általában fölülbélyegzéssel érvényesítette saját területén, amíg meg nem jelentették saját pénzüket.

Előadásomban a Ferenc József uralkodásának 1867–1916 közötti időszakában Magyarországon vert magyar feliratú pénzek változásait szeretném ismertetni, bemutatni.

 

Propaganda poured in metal – Work of Austrian and Hungarian medalists in the First World War

Justus DÜREN

Within the turn of the century the art of medalists and engravers has been revolutionised and modernised by a new upcoming generation of Austrian artists. In the end of the 19th century the Viennese schools had fastened up to this modern artist movement. With the beginning of the First World War the Austrian authorities launched a massive propaganda offensive to motivate the people for war and collect donations through selling war propaganda donation badges. After the first series of art medals of the Austrian Red Cross in 1914/1915, with midsummer 1915 the main war propaganda office in the Autrian-Hungarian army – the Kriegspressequartier, responsible for press regulations and art propaganda – decided to hire half a dozen of specialiced sculptors and medalists to create a series of medals, which should glorify the Austrian Army, their leaders and their victories at the fronts. The artists where send by Major Georg Sobicka, who led the art section in the Kriegspressequartier, to different armies and frontal section to portray and modelizing the heads of the victorious leaders. In contrast to their German colleagues the medalists became very strict parameter to implement their artistic talent into the medals. Working hand in hand with the Kriegsfürsorgeamt, which was a bureau selling the results of the artist work to the people, the Austrian medalists and engravers created til the end of the war a enormous amount of medals, official and inofficial decorations, badges and other insignia from metal. To itemize the work from innumberable artist and over thousand pieces from their hans, I examine the work oft he Viennese artist Oskar Thiede (1879–1961) and his work for the war propaganda machinery. On the basis of his work in the art group I sum up his whole work into a catalogue and explained the different medals by that what is set on both sides. Additional to the catalouge I analysed the workflow at the fronts and in his studio in Vienna.

 

Delhaes István éremgyűjteménye

PALLAG Márta

A 19. század végén Bécsben élt műgyűjtő, Delhaes István születésének 175. évfordulója alkalmat kínál gazdag éremgyűjteményének rekonstruálására, illetve numizmatikai gyűjtői tevékenységének értékelésére. Az előbbi célkitűzés a teljesség igényével megvalósítható, hiszen a kollekció szerencsés módon egyben maradt. Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára őrzi darabjait és a leltárkönyvek alapján pontos fogalmat alkothatunk róla. Delhaes még kellő időben, végrendelet formájában gondoskodott arról, hogy halála után a teljes régiséggyűjteménye szülőhazájának közgyűjteményeit gazdagítsa. E nemes tettről 1901-ben az újságok lelkesen áradoztak és mint a Magyar Nemzeti Múzeum „második megalapítóját” emlegették a budapesti születésű festőművészt.

Delhaes nagyszabású gyűjtői koncepciójában kezdettől fogva kiemelkedő szerepet játszott a numizmatika. Érdeklődése az ókortól egészen saját koráig terjedt, de módszere nem nélkülözte a tudatosságot, a szisztematikus gyarapodásra való törekedést. Korai gyűjtői elképzelését alapvetően az 1873-ban Bécsben rendezett világkiállítás határozta meg, ahol a magyar pavilonban közzétett éremkollekció egyfajta zsinórmértéket jelentett a korszak becsvágyó gyűjtői számára. Delhaes három évtizedes gyűjtői tevékenysége mintegy lenyomatát adja mindannak, amit egy vagyonos, jó szemű és szenvedélyes éremgyűjtő a 19. század utolsó évtizedeiben elérhetett.

 

Elfeledett kincsek a Szegedi Régészeti Tanszékről: egy éremgyűjtemény revíziója

PÓRSZÁSZ Anna

A Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszék érmegyűjteményének revízióját 2017-ben kezdtük meg. Nehéz feladat várt ránk a leletanyag sokszínűsége miatt, ugyanis nem csak időben, hanem térben is óriási távokkal találkozhattunk, amit tetézett az érmeanyag mennyisége is. Az adatfeldolgozás során rá kellett jönnünk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, mivel nem egyszerűen egy leltárkönyv és leletek összepárosításáról van szó, hanem egy olyan gyűjteményről, melyet a történeti események is alakítottak. Jelen tudásunk szerint Argentínától Kínáig számos érmével rendelkezik a gyűjtemény, a római kortól egészen a 20. századig. Ajándékozás, vásárlás során szerzett érmékkel találkozhatunk, amelyeket neves kutatók, mint Buday Árpád, Banner János ajándékoztak és vásároltak a tanszék számára. Előadásomban munkánk eddigi eredményeit, valamint céljainkat mutatom be.

 

Bankjegygrafikák a történelem tükrében: nőábrázolások a bankjegyeken

TÖREKI Milán

Az emberiség történetében kevés dolog került olyan állandó és lázas érdeklődés középpontjába, váltott ki annyi erkölcsi és vallási indíttatású bírálatot, okozott olyan sok viszályt és versengést egyének, intézmények és államok között, mint a pénz. A pénzzel valami módon mindenki kapcsolatba kerül, hiszen az a gazdaság eszköze, a mindennapi élet nélkülözhetetlen kelléke. A pénz azonban nem egyszerűen egy gazdasági eszköz, amely révén egy adott társadalom gazdasági viszonyait, fejlettségét, kereskedelmi kapcsolatainak irányultságát tudjuk követni, hanem annál jóval több. A történelem folyamatát semmi mással nem lehet úgy illusztrálni, mint a pénzzel, hiszen a rajta lévő ábrázolások tükrözik készítési korának műveltségét, a stílusirányzatok váltakozását, az adott időszak ideológiáját. Ebből következik, hogy a pénzérmék, illetve a bankjegyek rendkívül sokoldalúan kiaknázható források.

Jelen előadásomban a bankjegyek díszítőmotívumai közül a nőábrázolásokat szeretném kiemelni. A nőábrázolások vizsgálata rengeteg új információt adhat, amelyekkel megérthetjük és kézzel foghatóvá tehetjük az adott történelmi kor nőideáljait, női szerepeit és ezek ideálisnak tekintett ábrázolásait. Bár a világ főbb bankjegyeinek nőábrázolásait vizsgálom, a fő hangsúlyt a magyar bankjegyeken látható grafikákra helyezem. Az előadás 1848-tól egészen napjainkig vezeti végig a magyar bankjegyek nőalakjait, hiszen 1946-ig domináns szerep jutott a női nemnek a díszítőelemek tekintetében. Ennek lehetséges okaira és jövőbeli tendenciáira kívánok rámutatni, mind globális, mind helyi szinten.

Jelen kutatási témámból is látható, hogy a numizmatika mint segédtudomány mennyire sokszínű, és sok, eddig ki nem aknázott kutatási témát hordoz magában, amelyeknek felhasználása nemcsak a történelemtudomány, hanem a társadalom érdeke is, hiszen a pénz mindennapi érintkezéseink elengedhetetlen kelléke.