Modellek a magyar bankjegyeken

Holmár Zoltán

A forint 1946-os bevezetése óta megszokhattuk, hogy a bankjegyeinken elhelyezett portrék kizárólag történelmi személyeket ábrázolnak. Nem volt ez mindig így, ugyanis a korábban használt papírpénzeken gyakran szerepeltek női vagy férfi modellek is.

A Kunmadaras-Repülőtér lelőhelyen előkerült lengyel éremlelet eddigi eredményei

Nagy Zsolt Dezső

2018. májusának elején Kunmadaras határában, a volt szovjet katonai repülőtértől nem messze majdnem 7500 darab lengyel ezüstpénz került elő. A nagyrészt XVI. századi veretek érdekes kollekciója ez, amelyben leginkább garasok és félgarasok találhatók. A lelet különlegessége, hogy ugyan van magyar vonatkozása, nem található benne hazai pénz. Előadásom során kitérek az éremegyüttes pénzforgalmi szerepének elemzésére, illetve az eddig megismert részének összetételére.

Késő középkori pénzverés és címerhasználat (1467–1526)

Nagy Balázs

Előadásomban nem kívánom a már jól ismert és a kutatás által nyilvántartott vereteket végig olvasni. Célom azonban, hogy felhívjam a szakmabeliek figyelmét a kutatás jelen állására és a kidolgozásra váró irányok megismerésére. Az általam vizsgált mohácsi éremlelet a késő középkori (1467 utáni) denárverés viszonylatában a legtöbb információt hordozza. I. Mátyás (1458–1490) 1467. évi pénzreformja bő 60 évre előre meghatározta a magyar pénzverés irányvonalát és rendszerét. Jelen állás szerint a kutatás még nem tudta egyértelműen meghatározni, hogy az 1467 és 1490 között vert pénzek címerábrázolásait alapul véve mikor beszélhetünk a besztercei és mikor a cseh oroszlán képéről. A pontos meghatározás lehetőségére a címertani kutatás világított rá, mely adatok birtokában az éremtani kutatás előtt további lehetőségek nyíltak. Ezek után megválaszolandó kérdésként merült fel, hogy mikor, milyen okból kifolyólag és melyik címerállat látható a különböző címletű pénzek előlapjának négyelt címerpajzsának 4. mezejében. I. Mátyás pénzverésének rendszerezési lehetőségét is behatárolja eme kis felfedezés. No, de mégsem ilyen egyszerű a helyzet. Az aranypénzverés esetében első ránézésre azt is mondhatnánk, hogy annak ábrázolása nem követi az uralkodói címerhasználatot, bár ez a kijelentés egyáltalán nem állná meg a helyét. Itt csupán arról van szó, hogy 1471-től a központi címerábrázolást felváltja Szűz Mária alakja. Így az aranypénzekre 1471 és 1490 között nem kerül rá az uralkodó címerpajzsa. Az ezüstpénzek ennél már sokkalta összetettebb képet mutatnak. A napi pénzforgalom meghatározó címletei a denárok és az obulusok voltak, melyek címerábrázolása összhangba állítható I. Mátyás cseh királyi címének megszerzési és elvesztési időpontjaival. Ugyanez azonban nem mondható el a garasok esetében. A négyelt címerpajzs 4. mezejében csak a besztercei oroszlán alakja látható, ez alól csak a boroszlói veretek képeznek kivételt. Még az I. Mátyást követő II. Ulászló (1490–1516) király is az elődje által használt besztercei oroszlán képét helyezte az általa kibocsátott garasok előlapjára. A továbbiakban még kísérletet teszünk a denárkibocsátás rendszerének körirat-változatok segítségével rekonstruálására.

Éremleletek a tizenöt éves háború korából a nyugat- és közép-dunántúli régiókból

Gálvölgyi Orsolya

A 16-17. század fordulóján vette kezdetét a tizenötéves háborúnak vagy hosszú török háborúnak nevezett konfliktus (1591-1606) a keresztény Habsburg Birodalom és az iszlám Oszmán-török Birodalom között, amely hatásait mind a hazai, mind a nemzetközi történetírás igyekezett feltárni, de talán csak az utóbbi két évtizedben tettünk jelentős előrelépéseket ennek a másfél évtized a valódi helyének és szerepének meghatározásában. Elsődleges célom a tizenöt éves háború alatt elrejtett éremleletek teljességre törekvő összegyűjtése és a 16. század második felének pénzverési és pénzforgalom viszonyainak részletes elemzése. Figyelmemet elsődlegesen a dunántúli területek felé fordítottam, azon belül is a Nyugat,- és Közép-dunántúli térségek felé, amelyeken egyrészt a 16. századi nyugati és délnyugat irányú külkereskedelmi forgalom futott át, de a Királyi Magyarország és a török hódoltság közötti, határmenti konfliktusok egyik fő színtere is volt a hosszú török háború során. Előadásomban leendő doktori disszertációm első lépéseit szeretném bemutatni, úgy mint történeti és módszertani bepillantást nyújtani.

A szigetvár-turbéki Szulejmán sírkomplexum éremanyaga

Varga Máté

Szigetvár-Turbék-Alsó-hegyen az utóbbi években jelentős ásatások zajlottak, melyeknek eredményeit már több helyen közzétették a különböző tudományágak, és azt az összefogó kutatócsoport kutatói. Jelen előadásban az elmúlt évek (2015, 2016, 2017 és 2019) régészeti célú terepbejárásain és teljességre törekvő feltárásain előkerült numizmatikai anyagot mutatjuk be, melyek az épületek egykori helyén és közvetlen környezetükben láttak napvilágot. Az anyag több szempontból is jelentős. Az egykori Magyar Királyság területén ez az egyik legnagyobb oszmán hódoltság kori épületkomplexum, ami feltárásra került, és a területen még további kutatások várhatóak. Másrészt az előkerült érmék száma is jelentős, bár mennyiségileg és minőségileg nem kiemelkedően nagy.
Az ásatások során összesen közel 100 darab érme került elő. Az érmék szinte mind a 16-17. századokból származnak. A Magyar Királyság veretei közül I. Ferdinánd érméi a legkorábbiak, de I. Lipótig minden Habsburg uralkodó érméit megtaláljuk. Két darab érme a római korból származik, egy érme pedig a 20. század elejéről. Az előkerült érmék közül kevés sorolható a külföldön, más ország területén vert pénzek közé. Elsőként az Oszmán Birodalom érméit kell megemlítenünk, amiből 15 darabot találtunk. Ezt követi a Lengyel Királyság 3 darab érméje, valamint két arab osztrák és egy érme a Német-római Birodalom területéről.

Kora újkori végrendeletek, mint numizmatikai források egy alföldi mezővárosi gyülekezetből

Dr. Székely Gábor

A kora újkori pénzforgalom és pénzhasználat történetéről értékes forrásokat őriznek az egyházi levéltárak, így a Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára. Az egyházközségnél mint kedvezményezettnél és egyúttal közhitelű szervnél tekintélyes számban maradtak fenn végrendeletek és hozzájuk kapcsolódó iratok, amelyek eltérő összegben, de rendszeresen említenek készpénzes tételeket is. Ezek a dokumentumok Kecskemét kereskedelmi szerepénél fogva egyidejűleg többféle, különböző eredetű pénz jelenlétéről tanúskodnak. Az általam vizsgált iratok a 17. század végén és a 18. században keletkeztek, köztük olyan különleges dokumentumok, mint például Kecskeméti Selymes János prédikátor özvegye, Ballabás Anna 1729-ben kelt végrendelete és a hozzá csatolt, javairól felvett inventárium, amelyből egy módos mezővárosi polgári háztartás képe bontakozik ki.

A magyar bankjegykibocsátási jog kifejlődése a kezdetektől napjainkig

Töreki Milán

A szuverén államok egyik ismérve a pénzkibocsátási jogosultság. Magyarország évszázadokig nem rendelkezett önálló pénzkibocsátási joggal, ezt a jogosítványt az újkor folyamán a Habsburg-dinasztiából származó királyok gyakorolták (leszámítva a Rákóczi-szabadságharc és az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idejét). A trianoni békeszerződéssel területének 2/3-át elvesztett, de függetlenségét visszanyert Magyarország szuverenitásával együtt járt az önálló pénzkibocsátási jog. A XX. század magyar politikai rendszereiben nyomon követhető minden esetben a döntéshozatali mechanizmus: a pénzkibocsátás (nem feltétlenül kizárólagos) joga az MNB-t illette, de a pénzrendszer megváltoztatásáról az 1920-as években törvényhozási, az 1940-es években rendeleti úton döntöttek (a rendszerváltás után már nem volt szükség új törvényre, rendeletre, mert a pénzrendszer nem változott, csak az egyes bankjegyek és a pénzérmék ikonográfiája és esetenként anyaga, technológiája; az ezekkel kapcsolatos döntések viszont formálisan jegybanki hatáskörbe tartoznak). A jogszabályi döntést követte a végrehajtásban az MNB lebonyolítói tevékenysége. A folyamatban láthatóan meghatározó szerepet játszott az éppen aktuális kormány (és a kormányfő személye), hiszen a végső (egyébként informális jellegű) döntések a pénzek ikonográfiájáról is rendszerint kormány-, illetve miniszterelnöki szinten születtek meg.

Mi van a vitrinben? Magángyűjtemények napjainkban

Pórszász Anna

Napjainkban egy határvonalat figyelhetünk meg a tudományos és a hétköznapi élet között. A tudományos folyóiratok egy réteget szólítanak meg, így kevesen ismerhetik meg munkásságukat, és egyre kevesebben kerülnek bele a körforgásba. Mégis kiemelkedik egy réteg, akiket nevezhetünk amatőröknek, dilettánsoknak, érdeklődőknek, hobbiként mívelőknek. Fáradságos munkával pénzt és időt nem kímélve olyan magángyűjteményeket hoztak létre, amelyeket elképzelni is nehezen tudunk, nem beszélve a tudásukról. A numizmatika iránt érdeklődők között számos, olyan személyt ismerhetünk meg, akik többet is taníthatnak nekünk, mint gondolnánk.
Előadásomban a magángyűjteményekre fókuszálva szeretném bemutatni, hogyan is kerülhetnek közelebb egymáshoz a szakemberek és a gyűjtők. Muzeális szempontból szeretném áttekinteni, milyen lehetőségek vannak a magángyűjtemények megismerésére, bemutatására. Továbbá szeretnék kitérni a gyűjtés folyamataira a beszerzéstől a vitrinbe kerülésig.